|
 |
|
|
... kövön,
Karcsú teste elnyúlik a jéghideg földön.
Ahogy ott fekszik, olyan mintha csak aludna,
Pedig a halál ringatja, szemei nem ragyognak többé soha.
Pedig valaha ez a szempár beragyogta az egész világot,
Az a tüzes tekintet csak úgy ontotta magából a boldogságot.
Olyan volt mint egy drágakő, mi vakítóan tündöklött szüntelen,
S most ragyogó fényé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A hitről
- Mester, most menjünk arra a hegyre, ahol Isten lakik! - szólt a lovag a társához. - Be akarom bizonyítani, hogy Ő mindig csak követel és soha semmit nem vesz el abból a teherből, amit viselnünk kell.
- Én pedig fölmegyek oda, ahol hitem szimbóluma van - szólt a másik.
Éjjel fölértek a hegy csúcsára, és egy hangot hallottak a sötétben. - F... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Találkozás
- Egyedül van itt?
Joe megfordult, és egy idős kínai férfit vett észre maga mellett. Alacsony, ősz hajú ember volt, hatalmas mosolygós barna szemekkel, amelyek beragyogták az arcát, amikor mosolygott. Ahogy a többi férfi a teremben, ő is fekete szmokingot és fehér inget viselt, csokornyakkendővel.
- Igen, egyedül vagyok - felelte Joe, viszono... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... durva. Ha nem lenne Internet, asszem behülyülnék. Vagy már nem... ,))))
A címhez kapcsolódóan még annyit, hogy láttam egy nagyon szépet: mentem délután a vonathoz, és a nap beragyogta az állomáshoz vezető utat. Olyan volt, mintha arany folyna arra, amerre tartok. Sosem láttam még hasonlót. Vagy csak nem figyeltem. Lélegzetelállító volt. Szinte elvakított ez a "csoda... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A csodaszarvas
Valamikor réges-régen az ősi napkeleten, ott, ahol a két nagy folyó önti vizét az égszínkék tengerbe, volt egy csodálatos szép és gazdag város, melynek híre a messze földet bejárta. Ur volt e város neve, talán azért, mert lakói az Isten gyermekeinek vallották magukat. A város királya a bölcs és igazságos Nimród volt, aki arról volt híres, hogy nag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jelét nem mutatta különlegességének. Mélán tűrte lakói járkálását, még a szél sem rebbentette leveleit. De a festő várt.
Elérkezett az első délutáni aranyló napsugár. A tisztást beragyogta isteni dicsfénnyel. Az öregebb fák lágyan, szeretettel nyújtóztatták ágaikat a simogató őszi fénynek. De ö felélénkült. Egy kósza szél feltornyozta leveleit, karcsú törzsét látni engedte. Á... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ferella lázasan készülődött. Gondosan fésülgette haját, többször ruhát cserélt, virágokat tűzött gomblukaiba, majd levette, és másokra cserélte.
- Nagyon szép vagy anyám! - szólt Flóra, miközben mosolyogva figyelte anyját
- Jaj! Dehogyis! Nem tudom... tanácstalan vagyok! -nézett vissza a lányára Ferella, szája lemondóan húzódott félre - Olyan régen jártam már a több... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tanmesék:
Joe és a Kínai
A Találkozás Ereje
Önök bizonyára észre sem vették volna őt - ahogy a közel kétszáz vendég közül sem figyelt fel rá senki. A terem távoli sarkában ült egy kis asztalnál. Harminc év körüli fiatalember, középmagas, átlagos kinézettel és testalkattal. Fekete szmokingot viselt, ahogy a férfi vendégek többsége.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudást,
visszaáramoltatod az erőt,
az ártatlanság hitét,
az örök változatlant.
Most újra lombba borult fák alatt,
mélységet kapott létezésben,
nap beragyogta földeken
s édes vizű partokon folynak el könnyeim,
Érted, aki itt hagytál egy csillagot
sejtjeim mélyén, e fázós szív mögött.
/ Valentin Péter /... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... énekmesterre, de hiába erőltette gonosz fejét, nem talált megoldást.
Egyik este ott ült a Balaton partján, s kétségbeesetten töprengett: mit tegyen? Csodálatos éjszaka volt, a telehold beragyogta a tó tükrét, s ahol a parti szél elérte, felborzolta és ezüstbe vonta a vizet. A lovag azonban mindebből nem látott semmit. Tehetetlen dühében ökölbe szorított kézzel tárta karjai... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Köszönöm a Sorsnak, hogy megismerhettelek.
Azt az időt, melyet Veled tölthetek,
Köszönöm a fényt, mellyel beragyogtad sivár életem,
S csak remélni tudom, hogy nem hoztam Reád sötétséget.
Többet köszönhetek Neked, mint azt valaha is gondoltad volna,
Teljesen megváltoztattad addigi életritmusomat.
Láttalak szomorúnak és vidámnak egyaránt,
Vajo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kövön,
Karcsú teste elnyúlik a jéghideg földön.
Ahogy ott fekszik, olyan mintha csak aludna,
Pedig a halál ringatja, szemei nem ragyognak többé soha.
Pedig valaha ez a szempár beragyogta az egész világot,
Az a tüzes tekintet csak úgy ontotta magából a boldogságot.
Olyan volt mint egy drágakő, mi vakítóan tündöklött szüntelen,
S most ragyogó fényé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Búcsú
HAJDAN MÁR AZ ELSŐ PILLANATBAN
ODAADTAD A SZÍVED KÉT KEZEMBE,
HOGY MELENGESSEM, SÍMOGASSAM,
HOGY SZÍVEMHEZ ÉRINTHESSEM.
SZEMED SUGARA BERAGYOGTA TESTEM- LELEM,
ISMERŐSKÉNT JÁRVA BE AZ UTAT,
MELY MÁSNAK SZINTE ISMERETLEN,
S TALÁN ÖRÖKRE LÁTHATATLAN MARAD.
SZEMEDDEL ÉRINTETTÉL, KEZEDDEL SZÓLTÁL,
SZAVAK... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bőrük úgy ragyogott,
mint gyöngy a kagylóban.
Patak vízében fürödtek,
testük mezítelen,
És vidáman kergetőztek,
vígságuk végtelen.
Nap sugara beragyogta
éltük pillanatát,
Nem volt, mi elrabolhatta
Szívük vidámságát.
De a gonosz köztük bujkált,
Nem érezve szégyent,
Alkalmas pillanatra várt,
Hogy tönk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szinével "SZERELMES LETTEM"!
"SZERELEM" mint eső után a szivárvány.
ÉLETEM ÚTJÁN MINDIG VELEM VOLTÁL!
Beragyogtad életemet, mint napsugár az eget. Benned
Éltem, benned voltam, belőled táplálkoztam.
Szomjas ajkam, " HOLD EJTETTE"- HARMATTAL ITATGAT... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
SZERELEM MINT ESŐ UTÁN A SZIVÁRVÁNY,
ÉLETEM ÚTJÁN MINDIG VELEM VOLTÁL.
BERAGYOGTAD ÉLETEMET,
MINT NAPSUGÁR AZ EGET,
BENNED ÉLTEM, BELŐLED TÁPLÁLKOZTAM,
SZOMJAS AJKAM HOLD EJTETTE " HARMATTAL" ITATGATTAM!!!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... KÖNYÖRADOMÁNYÁBÓL TENGŐDJEM?
EGY ÉLET KÜZDELMES MUNKÁSSÁGA UTÁN?
NEM, SZÁZSZOR INKÁBB A HALÁL
AZ ÖREG KOLDUS IS VALAHA LÁTOTT JOBB NAPOKAT
MINT IFJÚ EMBER,ÉLETÉT NAPFÉNY BERAGYOGTA
ÉS IME HOVÁ JUTOTT?KOLDULNI KÉNYTELEN
HOGY NYOMORULT ÉLETÉT EKÉPPEN TENGESSE
EGY ÉLET MUNKÁJA ELVETTE EREJÉT
MEGGÖRNYEDT A HÁTA,SZEMÉBŐL KIALUDT A FÉN... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Valamikor réges-régen az ősi napkeleten, ott, ahol a két nagy folyó önti vizét az égszínkék tengerbe, volt egy csodálatos szép és gazdag város, melynek híre a messze földet bejárta. Ur volt e város neve, talán azért, mert lakói az Isten gyermekeinek vallották magukat. A város királya a bölcs és igazságos Nimród volt, aki arról volt híres, hogy nagyon szeretett vadászn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagyon sokféle csodaszarvas legenda létezik, ez is egy a sok közül
Valamikor réges-régen az ősi napkeleten, ott, ahol a két nagy folyó önti vizét az égszínkék tengerbe, volt egy csodálatos szép és gazdag város, melynek híre a messze földet bejárta. Ur volt e város neve, talán azért, mert lakói az Isten gyermekeinek vallották magukat. A város királya a bölcs és igazságos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... negyediket, ahol az ő ágya állott. Palkó boldogan ugrott ki az ágyból, és nag... |
|
|
|
|
|
